Megjelent oktatónk, Pápai Zsolt kétkötetes monográfiája a magyar film noirról és melodrámáról, El nem csókolt csókok, illetve Fény és árnyék címmel.
A könyvek egyben megvásárolhatók az MMA Kiadó honlapján: https://www.mmakiado.hu/kiadvanyok/el-nem-csokolt-csokok–feny-es-arnyek.
Az El nem csókolt csókok szinopszisa:
„Az 1930–1940-es évtizedhatár a tömegfilm egyetemes történetének fordulópontja, egy nagy megrázkódtatást hozó id?szak nyitánya. A klasszikus tömegfilmkultúrák boldogságvíziói sötétebb árnyalatokat kapnak, a változás legfelt?n?bb tünete pedig a végtelenül komor ember- és világkép? film noir m?fajának megjelenése a hagyományosan ábrándvilágokat megmutató hollywoodi filmben. „A film noir f? újdonsága – írja a honi m?fajelmélet nemzetközi rangú alakja, Király Jen? – egy rossz közérzet megfogalmazása: a vágyak, remények helyett a félelmeket, szorongásokat állítja világképe középpontjába.” Ezek a tendenciák a magyar filmet is elérik. A m?vek zömmel – a felszínen – boldogok, és a happy endjeikkel harmóniát sugallnak, a mélyben azonban rettent? feszültségekkel és frusztrációkkal teltek. Az El nem csókolt csókok a film noir „családfáját” térképezi fel és a m?faji el?zményeit keresi; az amerikai változatok mellett az európai hatáskapcsolatokat elemzi abból a célból, hogy megalapozza a hazai verziók – a magyar film noir – mintázatainak felkutatását.”
A Fény és árnyék szinopszisa:
„Az 1936 és 1944 közötti id?szak a magyar filmtörténetírás fehér foltja. A kötetben vázolt korszakportré a filmek bújtatott értékperspektíváit teszi láthatóvá: a szerz? azt bizonyítja be, hogy a látszólag problémamentes elbeszéléseket nagy feszültségek f?tik. A kötet a történeti és az elméleti közelítésmódot egyesíti: m?fajtörténeti szemszögb?l és egy speciális m?fajtipológia felhasználásával vizsgálja az 1930–1940-es évek magyar filmjeit. Alapgondolata, hogy a filmek kevéssé a témáikkal, inkább a m?faji sémák módosításairévén beszélnek korukról, megmutatva a társadalom „mentalitását” vagy „habitusát”. A tudományos elvárásoknak mindenben megfelel?, ugyanakkor közérthet? stílusban megírt, ezért a laikus olvasó érdekl?désére is számot tartó kötetben sok fontos, ám mára elfeledett magyar filmr?l esik szó. Számosról csak most, nyolcvan–kilencven évvel az elkészülte után olvasható el?ször alapos elemzés (A papucsh?s, Dankó Pista, Szüts Mara házassága, A hegyek lánya, Az utolsó dal, Fekete hajnal, Kölcsönadott élet, Keresztúton, Az els?).„