Az ELTE Filmtanszékén nincs oktató, aki ne írt volna valaha kritikát, esszét, elemzést számára. Aki ne dolgozott volna rendszeresen vagy alkalmilag a Filmvilágba, abba a folyóiratba, amely mára, s?t jó pár évtizede a magyar kultúrtörténet szerves, fontos része. Schubert Gusztáv csaknem egyid?s volt a Filmvilággal: ? 1955 decemberében, a lap 1958 februárjában született. A két évtizedig kéthetente megjelen?, füzetszer? újság 1979-ben megújult (tekintélyesebb küls?t nyert: nagyobb méret? és testesebb havilappá vált), s ebben az új változatban Gusztáv csaknem a kezdetekt?l szerepet vállalt. Els? írásai 1981-ben jelentek meg, 1986-tól rovatvezet?, 1998-tól f?szerkeszt?-helyettes, 2010-t?l f?szerkeszt?. Szervez?munkája, a lap életben tartásáért az elmúlt évtizedben végzett harca páratlan teljesítmény a hazai sajtótörténetben.
Rendületlen elkötelez?déseit bizonyítja az is, hogy a Filmvilágban megjelent számos szöveget kis túlzással társszerz?ként jegyzett. Az utóbbi években-évtizedben a szerkeszt?ségbe érkezett és stilárisan egyre inkább felhíguló írásokat akkurátusan, a sajátjaiként gondozta-polírozta felülmúlhatatlan érzékenységével, szenvedélyével és eleganciájával. Nem volt kegyelem az egyeztetési problémáknak, képzavaroknak, kusza mondatszerkezeteknek; ha a szükség úgy hozta, Gusztáv akár teljes cikkeket átírt, s frappánssá tett vagy megszépített sokszor költ?i szövegformuláival, miközben különleges képessége volt ahhoz, hogy korrekcióival a szövegek szerz?inek öntudatát sohase sértse, ellenkez?leg: er?sítse, felvidámítsa.
Ha a könyveit nézzük, az életm?ve szikár, ha a Filmvilágban végzett munkáját, akkor mérhetetlenül gazdag. Többször hívtuk tanítani az ELTE-re, de ? hárított: a katedra nem volt a világa. Mégis „tanárabb” volt sokunknál: finom észrevételeivel, tanácsaival, a szövegek okos korrekcióival oktatott. S tanár, pedagógus – azaz kolléga – volt Gusztáv abban az értelemben is, hogy több nemzedéknyi szakírót nevelt fel, indított el a pályán, biztosította számukra az els? publikációs lehet?séget, majd pedig folyamatos megrendelésekkel látta el ?ket. Megvolt ennek a sajátos „filmvilágos” módszertana, a Láttuk még-rovattól a kritikán át az esszéig. S mindezt, alkatához h?en, a háttérb?l tette, sohasem hivalkodóan, végképp nem mesterként – noha az volt.
Kevés m?veltebb (a történelemt?l az irodalomig), tájékozottabb (az egyetemes filmtörténett?l a magyarig, a blockbusterekt?l a szerz?i filmig) és megbízhatóbb stílusérzék? szerkeszt? m?ködik manapság, s nemcsak a filmes szcénában. Kórházba kerülve sem hagyta abba a munkát; amikor a végbúcsúja el?tt nem sokkal hirtelen er?re kapott, rögtön a laptopját kérte. Jelent?s alakját vesztette el a hazai filmes szakújságírás, és a magyar nyelv is szegényebb lesz egy kicsit: egyik legodaadóbb híve, rajongója távozott.
Gelencsér Gábor – Pápai Zsolt